Kedves Olvasók!
Németországban az idei húsvét nem kapcsolódik valamilyen rendkívüli, helyi politikai vagy társadalmi eseményhez – Magyarországon viszont e hónapban voltak a választások. Ennek eredményét ma már ismerjük, így a választók – és külső szemlélők – serege nyilván még ennek az eseménynek a hatása alatt ünnepli a húsvétot! Nem kívánok a politikai eseményekről itt véleményt írni, de az tény, hogy a választások eredménye egyben kihat a magyarok lelki világára is!
Húsvét az új élet, a feltámadás ünnepe! Természetesen ezen az ünnepen Jézus Krisztus életének, halálának és új életének az eseményei állnak a vallásos gondolkodás központjában. De egy “feltámadás”, egy új élet elkezdésének lehetősége – szimbolikus formában – jelen van a mi mindennapi életünkben is! Hányszor mondjuk, hogy “lezártam a múltat” és ezután “új életet kezdek”! Olykor sikerül ez nekünk, gyenge embereknek, olykor nem. A mi u.n. “új életünk” azonban csak viszonylag egy igazi „új élet“ kezdése. Ez – mint minden földi esemény – ideiglenes, csupán ideig-való!
Egészen más a bibliai húsvéti evangélium üzenete! Ez egy új és örök életről szól! A feltámadott Jézus ígéri ezt a követőinek, aki így összegez a Lázár halálakor Mártával folytatott beszélgetésében: “Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él!” (Ján 11,25) Olvasom tovább – a kedvenc evangéliumomban – Jánosnál ezeket a sorokat: “Az én Atyám házában sok hajlék van – mondja Jézus – ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra?” (Ján. 14, 2) Majd a főpapi imájában így imádkozik értünk:
“Atyám azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet…” (Ján. 17, 24)
Így áll össze a kép a Jézus feltámadása és örök élete és a mi új és örök életünk között! A benne hívő tanítványok ebből az örömhírből merítenek erőt az újra kezdéshez – vagy a folytatáshoz – és ezzel a húsvéti örömhírrel járják életútjukat:
„Vessük le már a gyászruhát, imádjuk az élet Urát,
Mert nincs halál, nincsen enyészet, diadalt vett rajta az élet!
Krisztus Urunk már nem halott, a halálból feltámadott,
Örömre vált búbánatunk: Feltámadunk, feltámadunk!“
(Erdélyi Ref. Énekeskönyv 123. énekének 1. verse)
(Forrás: A Hal 2014/2-es száma. Varga Pál gondolatai)
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.